Ádventi koszorúnk

Dolgozni? Vagy otthon ülni?

Hétfőn Máté a Nagymamáméknál töltötte a napot, mert ovi szünet volt. Nekem pedig elindult a munka. Napi 4 órában fogok dolgozni egy most nyíló boltba. Már nagyon várom! A héten egyébként csak hétfőn, szerdán és csütörtökön kell mennem tréningekre.

Szerdán reggel Máté fejfájással kelt és nem is volt túl jól. Láza nem volt, fejfájására pedig adtam gyógyszert. Így indult el az oviba, de már akkor éreztem, hogy telefonálni fognak az oviból, hogy baj van. A baj meg is történt. 1-kor hívtak, de sajnos le volt némítva a telefonom és csak majd 2 óra múlva vettem észre, hogy hívtak, hogy Máténak majdnem 40 fokos láza van. Elkéredzkedtem a tréningről és sírva rohantam az oviba. Nagyon mérges voltam magamra és arra gondoltam rosszul teszem, hogy dolgozom, és nem vagyok, ott a gyermekem mellett mikor szüksége lenne rám. A barátnőm hívott és próbált vigasztalni, hogy minden Anya dolgozik, de ettől még jó Anyák, én akkor ott abban a helyzetben nem ezt gondoltam magamról. Mikor beértem az oviba a fiam ott feküdt és sírt, én sem tudtam megállni és zokogásba törtem ki. Az egyik szülő próbált vigasztalni, de nem tudtam rá figyelni, mert csak sírtam és sírtam. Borzasztó volt ez a pár óra, de aztán egy kicsit helyre jöttem miután levittem a dr.-hoz és azt mondták nincs semmi baja, de azt nem tudják megmondani, hogy mitől szökött fel a láza. (Egyébként másnap már semmi baja nem volt és lázas sem volt)

Pénteken itthon volt mindenki. Délelőtt pihentünk és próbáltuk a gyerkőcöket meggyőzni arról, hogy nem megoldás, ha mindig kiabálnak egymással, ha éppen összebalhéznak valamelyik játékon. Délután elmentünk és vettünk díszeket a fára, illetve megvettük a karácsonyi ajándékokat, amit a Nagymamámék adnak majd a gyerekek (favonat sín készet, hello kittys Barbie autó és benne egy Barbie)

Marcipán múzeum

Végre, végre, végre……. Kb. lassan 1 hónapja tervezzük, hogy elmegyünk a Szentendrére a marcipán múzeumba. Szentendrét amúgy is nagyon szeretem, mert olyan szép és hangulatos.Pénteken végre sikerült eljutnunk. A férjem itthon volt szabadságon és délután mikor a gyerkőcök felébredtek és meguzsiztak elindultunk, hogy megnézzük a csodát. Legalábbis számomra az, mert hihetetlen, hogy milyen gyönyörű dolgokat tudnak megformázni az emberek. Gyönyörű volt minden és nagyon tetszett, hogy beillanhattunk a konyhába is ahol ezek a gyönyörűségek készülnek. Éppen a kaktuszok piros szirmait készítették.

Anna jobban lett. Szerdán és csütörtökön délelőtt volt csak lázas aztán a csodás homeopátiás szer segítségével minden elmúlt egy varázsütésre. Egész hétvégén láztalan volt, így hétfőn újult erővel indul a bölcsibe.
Máténak hétfőn ovi szünet van, így a napot a Nagymamáméknál tölti. Készítenek finom szilvás gombócot ebédre. Majd délután Annával együtt megyek Mátéért.
Este pedig finom paradicsomleves és palacsinta várja az éhes szájakat.

Alma nap

Az alma nap arról szól, hogy az óvó nénik a gyerekekkel együtt közösen sütnek egy finom almás pitét. Sajnos én nem tudtam rajta részt venni még egyik évben sem rajta. Tavaly azért, mert Anna beteg volt, előtte meg még nagyon kicsi, most pedig, azért mert dolgoztam. De mindig kaptam kóstolót és az nagyon finom volt. A gyereke ilyenkor aktívan részt vesznek minden előkészületben. Együtt mossák az almát, együtt pucolják, reszelik. Majd közösen mindenki egy kicsit gyúr, a tésztába aztán megszurkálják, és már mehet is a sütőbe. A hangulat is mindig nagyon jó, erről Máté is sokat mesél és az ott lévő Anyukák is szoktak néha mesélni.

Szemüveg???? Láz :(

A hétvége a szokásos módon telt. Szombaton a Nagyszülők voltak itt (bár már elég régen jártak ők nálunk), vasárnap pedig pihentünk és sokat játszottunk közösen.

A héten voltunk Mátéval szemészeten és sajnos nem mondták a legjobb híreket :( Szomorú vagyok emiatt. Lehet, szemüveg kell majd neki, mert a jobb szeme gyengébb és valóban nem is lát olyan jól vele. A táblán az alsó 3 sort már nem látja. Teljesen mást mond, mint ami ott van. Decemberbe megyünk vissza egy vizsgálatra, ott majd kiderül, hogyan is tovább.

Csütörtöktől Anna maradt itthon, mert éjjel belázasodott. Egész nap feküdt és pihent. Próbált játszani, jönni-menni, de nem ment neki, jobb volt, ha pihent. Láza már nem volt, de azért meleg volt a kis teste. A délelőtt folyamán 3x mértem lázat neki 37.4-37.5-37.7 volt. Az ebédet nem is ette meg, inkább aludni akart. Fél 12-kor már aludt kis drágám és mikor felkelt a helyzet rosszabb volt (38.5), így nurofent kapott. Aztán mikor lement a láza elindultunk Mátéért az oviba aki holnap nem is megy, mert ha Anna már itthon van akkor inkább nem viszem őt sem.

Hétvége és ami utánna jött

Szombat délelőtt itthon voltunk, délután pedig a Nagymamámék hívtak meg minket ebédre. Az ebéd nagyon finomra sikerült (a Nagyim nagyon profin főz-süt) és a desszertek sem voltak rosszak. Mi vittünk pogit és marcipánkockát a Nagyi pedig házi lekváros buktával várt minket. Beszélgettünk, míg a gyerkőcök eljátszottak, majd befutottak Anyukámék és a húgom is. Sajnos elég későn értek oda, így sokat nem tudtunk beszélgetni velük, mert jönnünk kellett haza. Este aztán már senki nem akart vacsizni, mert mindenki jól tele ette magát.

Vasárnap pedig itthon voltunk, Apa pedig dolgozott.

Hétfőn reggel aztán mentek a lurkók ismét bölcsibe és oviba. Már nagyon várták, pedig mikor mondtam nekik az őszi szünetbe, ha rosszak lesznek, beviszem őket akkor tiltakoztak ellene. Hétfőn meg már alig várták, hogy beérjenek, főleg Anna, aki még mindig töretlenül imádja a bölcsit, Zsuzsi nénit és Csongit (egyik bölcsis társa).

Kedden ovi és bölcsi után 3 kisgyerek (Gini, Eszti és Ákos) jött fel hozzánk. Mondanom sem kell zűrzavar és hangzavar az volt! De irtó jól eljátszottak VITA nélkül. A szobában sem csináltak olyan nagy felfordulást, mint amire számítottam. Aztán a vége felé már kissé bemelegedtek és kitalálták, hogy bújócskáznak. Ákos még nem vett benne részt (1,5 éves), de ő is szaladgált a lakásba ide-oda. Élvezet volt nézni őket, és nem kis feladat volt túl kiabálni őket, hogy mi felnőttek is beszélgethessünk.

Máténak még mindig nagyon tetszik az edzés. Nagyon szeret labdázni, szaladgálni és már most látható, hogy sokat fejlődött. A labdát végig tudja vinni a testén körbe anélkül, hogy leesne, sokszor már sikerül elkapni is. És a legfontosabb, hogy mindig nagyon várja és örömmel jön onnan haza.

Annáék az oviba elkészítették az újabb remekművet ezt szeretném megmutatni nektek.

Az én Nagy fiam

Őszi szünet

Az őszi szünetben alig volt időnk valamire. Mindig jöttünk- mentünk vagy éppen hozzánk jöttek. Jól telt és nagyon gyorsan vége lett. Jó volt, hogy megint itthon voltak mind a ketten, kicsit már hiányzott ez. Azt hittem sok vitánk lesz, de tévedtem. Jól eljátszottak közösen és minden program tetszett nekik. Amit persze nem csodálok, mert mind nekik kedvezett.

Kedden délelőtt a temetőbe sétáltunk ki. Máté lelkesen mesélte Annának, hogy minek vagyunk ott és mit csinálunk. Majd bevásároltunk aztán haza mentünk ebédelni és aludni. alvás után átmentünk a barátnőmékhez és ott játszottak.

Szerdán délelőtt csavarogtunk. elintéztünk ezt-azt, majd ismét megvettük, ami kellett a vacsihoz aztán haza ebédelni és aludni. Aludnia ma csak Annának kellett, mert Máté felmentést kapott, amiért a barátnőm fiai átjöttek 13 órára. A barátnőmnek dolga volt és én vigyáztam a fiúkra. Nem is volt semmi gond, jól eljátszottak. Majd miután Anna is felébred teljes lett a csapat. Egy gyors uzsi után késő estig játszottak és egyre nagyobb rumlit csináltak a szobába.

Csütörtökön a Gini jött át hozzánk az Anyukájával. A 3 gyerkőc játszott királyosat, kutyusosat és még voltak Bob mesterek is. Megszereltek mindent, ami a lakásban megtalálható. Vita nélkül sikerült játszani egész délelőtt. Mi pedig beszélgethettünk egy finom meleg tea mellett. Aztán egyszer csak mikor Anna oda futott hozzám, melegnek éreztem és megmértem a lázát. 38 fokos volt, pedig semmi baja nem volt. Jó kedvű volt és csibész. Nem értettem, mindenesetre beadtam neki egy nurofent. Ebédre is jól evett, pedig csak 37.8-ra ment le. Az orra folydogál (sima átlátszó), de más baja nincs. Remélem nem lesz, beteg a jövő héten mikor indulna a bölcsi. A délutáni alvásból már 39.1 fokos lázzal ébredt. Újabb adag nurofent kapott, majd estére ismét felment 38-ra. Egy kúp segítségével az éjszakát végig aludta. Hajnalba (fél 6) jött át ismét lázasan (38.7), ismét lázcsillapítás. Reggel fél 9-kor ébredt láz nélkül és egész nap nem is volt lázas.

Pénteken mivel láz nélkül ébredt elmerészkedtünk az auchanba vásárolni. Majd itthon voltunk és játszottunk, gyurmáztunk. Az őszi szünet gyorsan elment és hétfőtől ismét bölcsi, ovi.

Hétvége

A hétvégénk nem egészen úgy alakult, ahogy én azt elterveztem, de nem volt rossz. Szombaton Szentendrére szerettem volna menni (mivel a vendégeink lemondták a találkozót) a marcipán múzeumba. Sajnos nem lett belőle semmi, de nem is baj, mert így itthon maradtunk és pihentünk és sokat játszottunk közösen, amit ritkán tehetünk meg.

Vasárnap délután az uncsitesóimhoz mentünk, mert a legkisebb most lett 5 éves! Voltak fincsi sütik (mi sajnos nem vittünk, mert ki voltam dőlve a fáradtságtól és köhögéstől) és finom meleg tea. A 4 gyerek kitűnően eljátszott hol egymással, hol egymás mellett. Mi felnőttek pedig beszélgettünk minden féléről. Késő este indultunk csak haza, mert nagyon jól éreztük magunkat és ritkán sikerül összehoznunk találkozókat. A legközelebbi pl. szerintünk csak majd karácsonykor fog összejönni. Mire haza értünk már csak egy gyors vacsira és pancsira maradt idő. Persze esti mese ma is volt, mert azt nem lehet kihagyni.

Hétfőn Anyukám jött át megnézni az unokákat. Ebédre jó kis pizzát rendeltünk, hogy ma is kímélve legyek. Cserébe én Annával délután elmentem a cukrászdába és vettünk sok-sok sütit. Annyi pénzből, mint amit ott hagytam legalább 4 tepsi sütit süthettem volna, de mindegy ez egy ilyen nap volt. Anyukámék csak este mentek el, de a gyerekek akkor is csak nehezen engedték őt el. Holnaptól pedig itthon vannak mind a ketten, mert az oviba őszi szünet van és akkor már Annát sem viszem be a bölcsibe.