2010. december 27., hétfő

December 26.


Délelőtt pihiztünk és főztünk, sütöttünk. Idén hozzánk jön el kiscsaládom a Karácsonyt megünnepelni (Húgom, Anyukámék, Nagymamámék és a Nagybátyám a családjával). Azért a délelőttbe belefért egy kis szánkózás is, amit a gyerkőcök nagyon élveztek. Sokáig nem tudtunk lent maradni, mert hideg volt, fújt a szél és közben még a hó is esett. De azért elmentünk a nagydombhoz és a gyerekek egyedül lecsúsztak. Próbáltunk hóembert is építeni, de sajnos a hó csak a kesztyűnkhöz ragadt és nem tudunk még hógolyót sem gyúrni. Miután felértünk és kiolvadtunk elmentek Annáék aludni, mi pedig tettük a dolgunkat tovább, hogy szép rend és finom ételek, sütik legyenek. Volt halászlé, töltött káposzta és 8 féle sütemény. Ebből mi csak kettőt készítettünk ezt bevalljuk. Máté kapott egy hatalmas fa vasutat, Anna pedig egy édes Hello Kittys bogárhátút, amibe egy Barbie csücsül. Nagyon finomakat ettünk, kellemesen békében telt Karácsony másnapja is. Este aztán jött a fekete leves, mert annyi mosatlan gyűlt össze, hogy tele lett a mosogató és a pult és még a tűzhely is. De nem panaszkodom, mert örülök, hogy ilyen sokan voltunk!!!!

2010. december 26., vasárnap

Játszás a fa alatt



Szánkózás





December 25.






Karácsony első napjának délelőttjén a programunk az volt, hogy szedtük a vizet a konyhából, előszobából, mert a csapból felfelé jött a víz! A bosszantó az egészben az volt, hogy miután Apa szétszedte a csapot kiderült nem is nálunk van a hiba. Felhívtuk az illetékes embert és 2 óra múlva mikor már tiszta idegek voltunk megjelentek, hogy megcsinálják. Szerencsére a délutánunk ennél sokkal jobban és szebben alakult. Keriapunál voltunk és ott volt a húgom és a férjem húga is a vőlegényével. Nagyon sok szép ajándék volt a fa alatt. Kaptak a lurkók közösen egy tefal konyhát, Máté megkapta a tűzoltó hajót, amit kinézett, Anna duploból a lakókocsit egy családdal, és volt a fa alatt Anna és Peti könyv is. Mindenkinek nagyon köszönjük a sok szép ajándékot. Aztán leültünk közösen és neki álltunk megenni a pulykát. Ami nagyon finom és omlós volt. A hangulat jó volt és ismét sokat nevettünk, beszélgettünk és megtudtuk azt is, hogy Apa húgáéknak 2013 augusztusában lesz az esküvőjük (azért ilyen későn, mert megismerkedésük dátuma ekkor esik szombatra). Már izgatottan várjuk a nagy napot!!!

2010. december 25., szombat

December 24.



Végre, végre eljött, hogy a gyerekek az Ádventi naptárból megették az utolsó csokit is, ez nem jelentett mást, mint hogy ma KARÁCSONY van. Már reggel teljes izgalomba voltak, hogy mikor hozza meg a Jézuska a feldíszített fát és vajon a listán szereplő dolgok közül mit hoz el ajándékba. A gyerekek és én felöltözködtünk és délelőtt átmentünk a Nagymamámhoz és Nagypapámhoz és ott voltunk délután 3-ig, míg a lurkók fel nem keltek. Addig a „Jézuska” otthon főzött, fát díszített és az ajándékokat oda csempészte. És, hogy mik voltak az ajándékok? Máté megkapta azt a duplot, amit kinézett (egy horgászó emberke és egy maci a sátorba) és Samby-t a csoda kutyát, aki mindent megtesz a sípszóra, vagy éppen ha megsimogatják a feje tetejét. Anna is megkapta Jessit és Szeme nagyot (toy story) duploból és ő is kapott egy gyönyörű hófehér kiskutyát, aki ugat és sétál, ha rákapcsoljuk a pórázt.
A vacsora nagyon finom volt. Halászlé volt, narancsos kacsa comb és rántott hal. A desszertről inkább nem beszélnék, mert a mézeskalácsunk nem puhult meg, a bejglink oda égett (annyira, hogy ki kellett dobnunk) és a tiramisum sem lett a legtökéletesebb. DE amit a cukrászdába vettem pogácsát az nagyon fincsi volt.
Az este csendben, békésen és nagyon sok nevetéssel telt. A gyerekeknek fél 10-kor lett vége nekünk pedig hajnali 3-kor (itt volt nálunk Keriapu és egy barát, aki a szülei után minden évben ellátogat hozzánk). A karácsony remélhetőleg még nagyon sok meglepetést és örömet tartogat a számunkra, amit nagy izgalommal és szeretettel várunk.

2010. december 24., péntek

Boldog Karácsonyt


Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

Drága Mátém ezt a verset mondta volna el a TV-be, de sajnos múlthéten belázasodott és nem jutottunk be a TV-be a felvételre. Most ezért itt közzé teszem és elmondom, hogy Ő választotta ezt a verset.

2010. december 19., vasárnap

Vasárnap a templomba



Vasárnap délelőtt a Máté és Anna a templomba mondott verset és elmondták mit jelent nekik a Karácsony. Megható és szép volt az Istentisztelet. Majd írok róla ....

Szombaton Cirkuszban voltunk



Drága barátnőm a Kati (Gini anyu), még novemberben szólt, hogy a munkahelyén keresztül olcsóban tud cirkusz jegyet szerezni és lenne e kedvünk elmenni a gyerekekkel. Természetesen igen mondtam, hiszen már nagyon régen voltam, a gyerkőcök még, soha és ha olcsóbb az tuti dolog. Így vártunk és vártunk és eljött végre a szombat. A gyerekek pár nappal előtte tudták csak meg a nagy programot, amit izgatottan vártak. A cirkusz mérete és a sok gyerek lenyűgözte őket (főleg Mátét), aztán mikor beléptünk és meglátták a porondot akkor már csak a csodálkozás maradt. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk, hogy elkezdődjön a fantasztikusnak ígérkező előadás. Voltak jobb és kissé unalmasabb előadások, de mindenesetre a gyerekeknek a fóka és papagáj előadás tetszett a legjobban. Cirkusz után egyenesen az Auchanba mentünk megejteni a karácsonyi nagybevásárlást, amit csak mi ketten Mátéval tettünk meg végül, mert Anna a kocsiban elaludt (várható volt, hisz fél 2-kor lett vége az előadásnak), így Apa és ő kint maradtak. Aztán siettünk volna haza, de mindenki már nagyon éhes volt így beugrottunk a Burgerbe és megvacsiztunk. Otthon pakoltunk, tettünk- vettünk és már el is jött a fürdés és alvás ideje.

Télapó a Pólusba



Elmaradtunk azzal a bejegyzéssel, hogy voltunk a Télapónál is a Pólusba. Nagyon aranyos nagy szakállú télapó volt. A gyerekek közel merészkedtek hozzá és cserébe kaptak finom Szamos szaloncukrot, amit pillanatokon belül el is tüntettek a pocakjukba. Majd játszottak és arcfestésen vettek részt. Anna pillangó lett, Máté pedig kardfogú párduc. Miután kijátszották magukat ettünk egy hatalmas csavart fagyit majd elindultunk hazafelé.

A "kisokos"


A történet, hogy hogyan jöttünk rá és miért kellett a szemüveg azt majd megírom.

2010. december 14., kedd

Karácsony az oviba




Nem indult az idei ovis karácsony a legjobban, ugyanis kiderült (a múlt hét végén), hogy nincs pénz az ajándékokra. Így nem volt mit tenni, nekünk szülőknek kellett összedobni a pénzt az ajándékokra, hogy legyen valami a fa alatt. Szerencsére minden szülő beadta a pénzt és így az ovo nénik sok szép ajándékot tudtak a fa alá tenni, aminek a gyerekek nagyon örültek. Volt közte társas, póni, póni ház, a konyhába is kaptak a gyerekek minden félét, bevásárló kocsit, a fa vonatot is bővítették és repülővel, autókkal is gazdagodott a csoport. A karácsonyi műsor egyszerű énekekből állt, de a gyerekek ügyesen hiba nélkül adták elő. A gyerekek saját készítésű ajándékkal leptek meg minket. Ők állították össze az ovo nénik csak a felragasztásba segítettek. Majd jött a jól megérdemelt sütizés. Voltak finom sütemények, amiket mi (én is) szorgos Anyukák készítettünk otthon. A hangulat nagyon kellemes volt és a gyerekek nagyon szépen játszottak közösen az új játékokkal. Fél 12-kor elindultunk haza felé és eljött velünk a Ginin is aki nálunk tölti a délutánt amíg a szülei dolgoznak.

2010. december 11., szombat

Változások

„Az élet nem habos torta” szokták mondani és tényleg rá kell döbbennem többedszerre, hogy valóban igaza a mondás. A munkahelyem, amiről azt gondoltam, hogy majd milyen jó lesz kiderült még sem jó. Sem nekem és főleg a gyerekeknek nem. A megállapodás az volt, hogy 4 órás leszek e helyett nap, mint nap -7 órákat dolgoztam. Máté az egész óvodából az utolsó 4-5 gyerek közt volt, akit elhoztam az oviból Anna pedig vidáman bement, de délután már mindig sírva kelt, hogy „ő érte az Anyukája el fog felejteni, jönni”. Mióta itt dolgozom Anna sokkal nyűgösebb és nem is akar a saját ágyában aludni, mert hajnalban mindig sírva átjön, hogy „Anya fogd a kezem és búj mellém”. Én is rengeteget sírtam, mert rossz volt nézni Mátét és főleg Annát, hogy mennyit szenvednek miattam. Ezért 3 hét után úgy döntöttem itt a vége a szenvedésnek és nem dolgozom itt tovább. A férjem szerencsére mellettem áll és már az első pillanatban azt mondta, hogy hagyjam a csudába az egészet, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy a megállapodás szólt. Nem vagyok elkenődve, sőt nagyon boldog vagyok és remélem, hamar visszakapom a gyerkőcöket és olyan lesz minden, mint régen. Sokat sírtam és szenvedtem és rádöbbentem, hogy mennyire nagyon fontosak nekem (eddig is tudtam, de most még jobban megerősödött ez az érzés bennem) és a velük töltött minden pillanat! Aki Anya az tudja és átérzi a helyzetem, te drága Andi és Öcsi akik olvassátok a naplót, ti pedig azért értetek meg engem, mert tudjátok, hogy mindennél fontosabb nekem Anna és Máté!

2010. december 4., szombat

Messzi, messzi ismerős







Vasárnap átmentünk az Öcsiékhez és ott töltöttük a délutánt. Volt rengeteg nasi amiből a drága gyermekeim jól be is lakmároztak. Aztán egyszer csak csengett a kaputelefon és gyermekeim szinte egyszerre felkiáltottak „ITT A PIZZA” és valóban itt volt 3 finom illatú pizza, ami nagyon gyorsan el is tűnt a dobozokból. A gyerkőcök nagyon éltek. Hangosak és élet vidámak voltak, mi felnőttek próbáltunk beszélgetni, mert Öcsi nővére Andi Svájcban és csak ritkán látogat haza. Sajnos a Karácsonyt most a férje családjánál Angliában tölti és nem itthon, de januárba, ha minden igaz ismét jön egy kis időre. A képek magukért beszélnek, amiket láttok.