Kórház

A múlt hetünk elég zökkenő mentesen és normálisan zajlott. Egészen péntekig mikor is reggel indultunk a bölcsibe/ oviba. Anna mindenáron motorral Máté pedig bicajjal szeretett volna menni. Én a magam részéről nem igazán örültem, hiszen Apa felajánlotta, hogy elvisz minket. Na mindegy, az hogy én mit szeretnék az ritkán számít, az már többször, hogy a gyerekek mit szeretnének. Így elindultunk motorral és bicajjal. Pár méter után már meg is történt a baj. Anna elesett a motorral és felszakadt az álla. Vérzett és szét is nyílt. Gyorsan bementünk a körzeti dr. nénihez aki éppen bent volt és ő ellátta, (de azt mondta vigyük be a kórházba is) majd hívtuk Apát, hogy vigye el Mátét az oviba aztán meg minket a Madarászba, hogy ellássák. Több, mint 1 órás várakozás után behívtak minket és ellátták Annát aki egy hang nélkül, de potyogó könnyekkel

tűrte a megpróbáltatásokat. Nagyon büszke voltam rá, mintha magamat láttam volna szülés közben. Néma csendben tűrtem én is fájdalmat és csak potyogtak a könnyeim a fájdalomtól. Szerencsére nem varrták, csak összehúzták tapasszal, csütörtökön levehetjük, de addig vigyázni kell rá, hogy ne érje víz. Reméljük neki is csak egy kis csík fog látszódni, mint Máténak.