Erdőkertes

Vasárnap ismét Erdőkertesre látogattunk cseresznye szedés céljából. A reggel elég rohanva indult, ugyanis elaludtam és 30 percem volt, hogy felöltözzünk, összepakoljak és a reggeli egyéb dolgokat megcsináljam. A vonat negyed 10-kor indult. A gyerkőcök és Apa szerencsére már fent voltak előbb, így legalább a reggelin már túl voltak. Miután mindent összedobtam és felöltöztünk, siettünk a villamoshoz, ami szerencsére 10 perc alatt ott is volt az állomáson. Gyors jegyvétel aztán irány a vonat, aminek már láttuk a „szemeit” (lámpa) mikor kiértünk! A vonaton Edi már ott ült és várt minket. Az út nagyon gyorsan elszaladt (30 perc), mert Annának és Máténak be sem állt a szája. Annyi mondandójuk volt a tegnapi állatkertről. Erdőkertesen a Nagymamámék már nagyon izgatottan vártak minket. Egy gyors reggeli után indult is a kiscsapat cseresznyét szedni. Nagyon lelkesen indultunk neki, de hamar rá jöttünk, hogy elég uncsi ez a cserkó szedés. Máté volt a leglelkesebb! Délben elmentünk aludni, majd mikor felébredtünk már mindenki ott toporgott a teraszon, mert bizony elkezdett esni az eső. A grillezés így elmaradt, és bent sütöttük meg a fincsi kolbászokat. Majd epres sütivel „öblítettük” le a kolbász fűszeres ízét. Az indulást este 6-ra terveztük, de az eső miatt fél 5-kor beültünk a kocsiba és haza jöttünk volna, ha előtte nem mentünk volna fel egy barátunkhoz. Már 1 éve elköltözött ez a barátunk, de még nem volt alkalmunk megnézni, hogy hova. Ott összefutottunk Keriapuval és Szilvivel, aki nagyon örült nekünk, hiszen már régen látott minket. Majd este 9-kor végre elindultunk haza.