Hétfőn reggel indultam Annával a bölcsibe. Félelemmel fogott el a nap, hogy Anna már ilyen nagy, hogy közösségbe indul, ahol ott fogom majd idővel hagyni „egyedül”. Nagyon nehezen hoztam meg ezt a döntést, de sajnos meg kellett. Remélem jó lesz neki és nem fog rám haragudni érte soha. Bőven elég az, hogy én nem vagyok magammal megbékélve és fáj ez a döntés. Egyébként szereti a társaságot és jól el van a gyerekekkel, nem féltem őt, sokkal inkább magamat. Mátéra egy barátunk vigyáz, majd míg mi bölcsibe vagyunk. Ma 9-10-ig voltunk a bölcsibe és Anna nagyon jól feltalálta magát. Egész idő alatt játszott és nem is jött oda hozzám, csak ha elkészítette a finom teát vagy megmutatott 1-1 állatkát. Zsuzsi néni (a gondozó néni) is azt mondta nagyon jól telt az első nap és szerinte ügyesen vette Anna az akadályt. Holnap már 2 órát leszünk ott, szerdán ott ebédelünk. Csütörtökön és pénteken pedig ott hagyom és csak ebéd után megyek érte. Remélem minden simán fog menni és akkor az én lelkem is megnyugszik egy kissé.
Mátéval kedden megyek vissza a kórházba (bölcsi után) és remélem ismét minden eredménye jó lesz és mehet szerdától az oviba ahol a régi óvó néni (Mimi néni) mellett egy újóvó néni várja majd (Erzsi néni).
Az ilyen döntések mindig nagyon nehezek! Nekem is folyton az jár az eszembe,hogy ha Kristófnak járt az a 3 év amit itthon töltöttem vele, akkor Majának is jár.. De lehet hogy az élet meg az anyagiak máshogy hozzák. De ne aggódj anya, ha Anna szereti a gyerekeket és kedves, figyelmes emberek veszik körül, akkor jól fogja érezni magát és minden rendben lesz!
VálaszTörlésPuszi és sikeres hetet kívánunk nektek!!!
Maja és Kristóf
Örülünk, hogy sikeres volt az első nap! :-)))
VálaszTörlésIgen, nem könnyű elengedni a gyerekeket, amikor elkezdik a nagybetűs életet, de ez az élet rendje.
Sok erőt kívánunk Neked, Móni!
puszi, Gergő baba, Szabi, Ibolya