Szombaton délutánelmentünk az Ikeába. Múlthéten kifestettük a konyhát és oda is vettünk egy-két új dolgot, most pedig az előszobát festettük ki és szerettünk volna venni új előszobafalat. Na, teljes előszobafalat nem vettünk, mert drágának találtuk, de vettünk szép tükröt és 2 fogast. Az egyik a gyerkőcöké és alacsonyra szerelte a férjem, a másik pedig a felnőtt fogas. Nagyon szép lett az előszoba. Eddig is szerettünk haza járni, de most még szívesebben lépünk majd be a lakásba! Nos, a kalandunk ott kezdődött, hogy férjem mondta nem jön velünk, mert még befejezni a festést és az ajtókat is lefestené. Máté egész úton azt hajtogatta, hogy ő szeretne bemenni, játszani, míg én vásárolok Annával. Volt is hely, így bejutott. Annával elindultunk összeszedni a kiválasztott dolgokat. 15 perc után megszólalt a hangosbemondó, hogy menjek Mátéért. Persze akkor már a piactéren voltunk ahonnan nincs ki út, csak ha az ember végig megy a kasszáig. Mint az örült szaladtam Annával, hogy mi baj történhetett. Kasszánál ott hagytam a félig bevásárolt holmimat és mentem. A játszóháznál kiderült, hogy nincsen semmi baj, csak Máté inkább velünk jönne, és nem akar játszani. Találtunk egy kisszekrényt ahova lerakhattuk kabátjainkat és pulóverjeinket, mert nem akartam cipelni őket. Beütöttük a „titkos kódot” és már mentünk is visszavásárolni. Majd ettünk egy hot-dogot és mentünk a ruhánkéért. A szekrény többszöri kód beütés után is úgy gondolta, hogy ő bizony nem nyílik ki. Kerestünk egy embert, elmondtam mi a problémánk. Azt mondta hamarosan kinyitja, de mondjam el a szekrény tartalmát. Szerencsére pár pillanat múlva, tényleg a kezünkben voltak a pulóverek és kabátok. Aztán honom alá kaptam a tükröt, kezembe a szatyor és táska és irány a busz, hogy haza vigyen minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése